Azon a bizonyos májusi napon az éjszakai esőtől még illatos volt a levegő. A Pozsonyi úton található picike albérlet hatalmas ablakain keresztül az ágyból lehetett madarakat nézegetni, amelyek a ház előtt álló fa lomkoronája közt megbújva élvezték a jó időt és egymás társaságát.
Akkoriban olyan volt, mintha egy fán laknék. A kinyújtott kezemmel szinte elkaphattam volna Bélát, a szarkát, aki reggelente ott rajcsúrozott az ágak között. Kicsoszogtam a konyhába, ami igazából az előszoba volt, vizet melegítettem, beleöntöttem az instant kávéport, aztán a forró itallal kezembe visszabújtam még egy kicsit az ágyba. Egy éve még a kertes házunk teraszán tettem ugyan ezt, kényelmesen hátradőlve figyeltem a feketerigók ugrándozását és a verebek veszekedését. Muki kutya ilyenkor mindig odabújt a papucsomhoz…na jó, semmi sírásközeli merengés, irány a fürdőszoba, délre pilisborzasztóra kell mennem egy születésnapra.
Május:
Ez egy hülyeség. Mi a jó frászt keresnék én egy jógatáborban. Utoljára húsz évesen tekergettem magam, ráadásul akkor még ment is. Most akárhogy is nézem mindjárt 51 vagyok. Nem éppen jézusi kor. És ha banyákkal leszek körülvéve, akik a lábukat egyéb testrészükkel hozzák összefüggésbe…?
Június:
Miután rábeszéltek eldöntöttem, hogy jár nekem Hvár szigete. Illetve nekem kell járnom rajta. Valami Emővel utazom majd egy kocsiban. Ki a fene az a csaj? Fel kell hívnom. Na jó, majd felhívom.
Július:
-Halló! Szia. Állítólag együtt megyünk Horvátországba. A Zsuzsa mondta, hogy hívjalak és egyeztessünk.
– Aha. Szia… ki is vagy te.. ja igen. Mondta, hogy hívni fogsz. De most még nem tudok semmit. Hívj indulás előtt pár héttel. Bocs, de késő van. Majd Beszélünk. (Telefon le)
Ki a frász ez a nő? Jó kis út elé nézünk. Összezárva ezzel a blazírt p…val. Át kell még gondolnom ezt az utat.
Augusztus:
-Szia! Egy hónapja beszéltünk. Együtt utazunk.
-Mi van…kivel beszélek…hova utazunk…ja. Még csak hó eleje van. Hívj hónap végén. Egyébként te mindig ilyen későn szoktál telefonálni?
-Bocs, most látom, hogy 9 óra van…de Zsuzsa azt mondta, hogy ilyenkor vagy otthon…hát csak ezért…
-Aha…jó…na…akkor, mivel 5-én kell indulnunk hajnali 2-kor, gyere 4-én délután. Nem kell sietned… nekem még dolgoznom kell este…otthon…addig majd elleszel…!
“Mi vaaaaaaaaaaaaaan??????? na nem…ezt nem…most lemondom…kinek képzeli ez magát! (Nem mondtam le…!!)”
………………………
Időre mentem. A busz pályaudvaron már éreztem, mintha otthon hagytam volna valamit.
Az utolsó telefonálás nem volt egyszerű, de pontosan felírtam mindent. ” Kimész az árpádhídibuszpályaudvarra, aztán ott felszállsz és ha megérkeztél hívj fel”. Ha ez az ukász, akkor így cselekszem. Eldöntöttem, hogy semmi idegeskedés, nopláne semmi visszadumálás, elvégre jógatáborba megyek, fő a nyugalom.
A viszontagságos buszozás után megcsörgettem Emőt. 10 perc. Esett egy picit, de nem volt zavaró. Belebújtam a telefon fülhallgatójába, és Methenyt hallgattam.
Bámultam magam elé és egy kicsit izgultam. Évek óta nem voltam egyedül sehol. Egyszer csak fékcsikorgás. A terepjáróból ujjai közt cigarettával egy csupavigyor, kusza hajú nő szállt ki. ” Jaj de jó, hogy te vagy….én ismerlek!!!!”
…azt hiszem részemről barátság volt első látásra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: