Egyre közelebb kerültünk a határhoz, így ideje volt a pihenő beiktatásának. Mivel az utastér is tele volt táskákkal és egyéb cuccokkal, szükségünk volt a mozgásra. – Kávét akarok…most! -adta ki Emő az utasítást. Akkor már több órája voltunk úton, a szatyrokból előkerültek a szendvicsek, kekszek és az üdítők. – Mucikáim éhesen és fáradtan nem lehet… Tovább »
3. rész – Alagút para és egyéb nyalánkságok
Egyre közelebb kerültünk a határhoz, így ideje volt a pihenő beiktatásának. Mivel az utastér is tele volt táskákkal és egyéb cuccokkal, szükségünk volt a mozgásra. – Kávét akarok…most! -adta ki Emő az utasítást. Akkor már több órája voltunk úton, a szatyrokból előkerültek a szendvicsek, kekszek és az üdítők. – Mucikáim éhesen és fáradtan nem lehet… Tovább »
Emőnek, aki egyébként a könyvelés nagy mestere, dolgoznia kellett még otthon, közben persze be nem állt a szánk. Zenét hallgattunk, sztoriztunk és a gin hatására 1 óra múlva már úgy éreztük, mintha ezer éve ismernénk egymást. A hajnali 2 órai indulásnak egyre kevesebb volt az esélye. Emő közölte, hogy nem lesz semmi gikszer, de most… 
Azon a bizonyos májusi napon az éjszakai esőtől még illatos volt a levegő. A Pozsonyi úton található picike albérlet hatalmas ablakain keresztül az ágyból lehetett madarakat nézegetni, amelyek a ház előtt álló fa lomkoronája közt megbújva élvezték a jó időt és egymás társaságát. Akkoriban olyan volt, mintha egy fán laknék. A kinyújtott kezemmel szinte elkaphattam… 